Részlet a Riga című blogbejegyzésből:

"Megalapoztam tehát az újabb esti vedelésnek, dorbézolásnak, minimal techno party-nak, immáron szinte csak a Coco Loco bárban, ahol sörözve, hol orosz vodkát, hol vaníliás (!) Koskenkorvát, prémium finn vodkát magamba döntve flesselgettem, hogy aztán az asztalomon dizájn-elemként felstócolt régi újságok, folyóiratok között ráakadjak egy a pultos lányok által is megerősítetten legendás hírű lett periodika, a Foto Kvartáls több számára, amelyeket egyre jobban lenyűgüzve, inspirálódva lapozgattam. Valami máig tartó, sőt a fotókat írásaim mellé társalkotásként, tükörként és inspiráló műként beillesztő kísérletemben kifutó szerelem, bekattanás, már-már megszállottság vette kezdetét ekkor, annyira nem tudtam a jobbnál jobb, kifejezőbbnél kifejezőbb művészi fotók, többek között Uldis Balga fotóművész munkáinak hatása alól szabadulni, hogy udvariasan megkértem a pultos lányokat, hadd vásároljak meg legalább egyet belőlük. No ott aztán a litvánok által anyagiasnak és érdekembernek is mondott, hűvösen udvarias lettek kivirultak, megenyhültek, mosolyogtak, mintha betaláltam volna valamit náluk, és pesze, hogyne, akár mindet, sőt csak most, csak neked baráti áron, pedig... ja és dollárt is elfogadunk, böktek oda kicsit finoman a heftimnek, de ott, abban a hangulatban meg maligám-fokon kábé leszartam, sőt szórakoztatott, és az évekig ereklyeként őrzött, rengetegszer átlapozott Foto Kvartáls számokat egy barna borítékba csomagolták nekem, „with love: Coco Loco” – címzéssel, ami egy lett-től körülbelül olyan, mintha a nyakadba ugrana, vagy mittudomén. Még azt is megkérték a lányok, mutassam meg, melyik fotó tette rám a legnagyobb hatást, hát akkor, nem véletlenül, egy rusztikus képre esett a választásom egy törött karámmal, amit kirúgott a képen csak metonimikusan szereplő ló – kitört a karámból a harám (az iszlámban tilalmas) adnám most ezt a címet annak a fotónak."