My dear, beloved Mistress...
akarom mondani:
Kedves és hódolva tisztelt Úrnőm,
Ne haragudj a nyelvi zavarért, nem habiban vagyok, hanem habibi, ha már játszom a szavakkal, szóval nem fellengzősködni akarnék én az angol megszólítással, de az a nagy helyzet, hogy amiről írni, vagy inkább vallani…
Indulok a munkába, eddig azon rinyáltam, hogy kicsinál a home office ingerszegénysége, az időközönként újra meg újra már mintha dzsanki pecóvá változó szerény szobám (azért időnként kiganajozom, csak nagyon rá kell szánnom magam) fogáságában tengetett őrület, online zombulok, beszippant a képernyő,…
Rácsok, egyre csak rácsok, mindenhol azok a rohadt rácsok, meg az a kibírhatatlanul orrfacsaró, összetéveszthetetlen szag, a börtön szaga, amiről addig csak olvasott, meg hallott a Kőhidán tanító kollégáitól, vagy a fegyőr tanítványaitól az esti iskolában. Ha azonban nem a rácsokra tévedt a riadt,…
Törökország már az első, bár nagyon klasszikusan turistás, javarészt inkább másod- és harmadosztályú úti célok mentén haladó, last minute-foglalt körúton való találkozásunkkor is magával ragadott, ahol azért néha-néha villantott is leendő, bőséges erőtartalékaiból, mint az első mecsetlátogatásunk az…
Albántorta Európa legfiatalabb országának, ahol a kontinens egyik legrégibb, rómaiak előtti népcsoportja lakik.
Szeretem a kis és különleges népeket, mint mondjuk az albán, vagy a csecsen, mert empatikus tudok lenni történelmük tragikus sorsfordulóival, hányattatásaikkal, vagy azzal is, amikor…
„Írjál Bach! Írjál még! Okvetlenül. Különben széttépnek az ördögeid. ”(Guzel Jahnina: A Volga gyermekei)Mivel a kocsmai félkarú rablók kollektív betiltása, majd az olcsó italboltként is funkcionáló trafikfajták gombamód elszaporodása, végül, mintegy kegyelemdöfésként a COVID-lockdown eltakarították…
„Édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem…
Photo by Luo Yang
Részlet:
(...)
Mentségemre szólhat, hogy a történelemtanítás kis hazánkban, nyilván, az ókort leszámítva, a magyar és az egyetemesnek mondott európai történelemre fókuszál egészen az újkorig és a legújabb korig – így hát jobb híján csak úti könyvekbe és felszínesebb…
Photo by: Mo Yi
Cholnoky Viktornak, a monarchiás századfordulónk már-már elfeledett kismester-írójának volt egy nagyon találó gondolata, sajátos megfigyelése, mely szerint, ha egy város lelkét, lüktetését, valódi arcait kívánjuk megfigyelni, megragadni, akkor ennek a legjobb terepe bizony a piac.…
Részlet a Séta című novellámból:
Ahogyan az ember ingerekre vadászva végigjárja a mahalle utcáit, a nyüzsgő reggeleken Tarr Béla filmekbe is beillő képsorok, vagy a dolgos nagyvárosi lét villanásai taglozzák vagy éppen nyűgözik le: az utcákat már tisztítják a köztiszaságiak és a közmunkások,…