„Édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.”

Róma, vagy ahogy lakói a városok közül egyedüliként hívták, az urbs alapítása után majd’ 2500 évvel nagy változások és hatalmi átrendeződések zajlottak az egész világon, de a Duna medencéjében is, ami döntő hozadékú harcoknak nézett elébe, mert I. Lipót, a teveszájúnak gúnyolt Habsburg császár nem csak az alakja miatt gallérnak nevezett akkori királyi, hanem a török hódoltság alatt levő Magyarországot is uralma alá akarta hajtani, beleértve az egykor szebb napokat megért Erdélyt is, ahol azokban az években a hírhedt emlékezetű Apafi Mihály fejedelem uralkodás helyett vederszámra vedeli a bort, majd leveszi bársony kozák süvegét, hogy a harag és a tehetlenség mellett a borgőz is kipárologjon az uralkodói főből, ahogyan azt a transzszilvániai emlékírók áthagyományozták az utókornak. I. Lipót ligát alapít, majd a török ostrom kivédése után megindul a Szent Liga hadainak Magyarhont felszabadító hadjárata, ami a következményeket és utóhatásait nézve olyan „felszabadításnak” bizonyult, hogy ahhoz képest a vörös hadseregé gyengéd bálna-visszatuszkoló akciónak tűnhet csupán, így bizonyos fontos, ma nem nagyon publikus tények ismeretében, nem csoda, hogy egynémely magyar nemes a szép virágokkal és kefélni való, buja ribancokkal feltöltött szultáni udvart favorizálta inkább a pechjére a saját nővéranyjára hasonlító, gnóm Lipót császár mézeskalács-rezidenciája helyett...

 „ ... ahogyan Kolombusz Kristóf merész expedíciójának köszönhetően „a genovai szellem” felfedező, majd szinte napjainkig tartó hódító útjára indult, és a világkereskedelem súlypontja a Földközi tengerről az Atlanti óceánra helyeződött át, ez a radikális változás az európai hatalmi viszonyokra is kihatással volt: a XVI. századot uraló és egymással rivalizáló Habsburg Spanyolország meglepően gyorsan, míg az Oszmán birodalom fokozatosan kezdtek lehanyatlani. A spanyol aranykort részben jelképező I. Károly király visszavonulása utáni, időskori, klastombeli lakhelye, az Escorial múzeummá alakított falairól visszaköszönő nemzés-és életképtelen, nem hogy kormányzásra alkalmas, kaszaszájú, gnóm utolsó spanyol Habsburgok, mint III. Fülöp és II. Károly csak magatehetetlenül asszisztáltak „a birodalom, ahol soha nem ment le a nap” gyilkos gyorsaságú, kérdőjeleket felvető agóniájához: az algíri kalózkikötötőtől Amszterdam kétes hírű lokáljain át a velencei játékbarlangokban, vagy a cartagenai rabszolgapiacon egyre csak terjedt a pletyka, egyre többen tudni vélték, hogy a Kolumbusz útra kelése előtt Spanyolhonból kiűzött, stratégiailag fontos kikötőkbe menekült szefárdok rejtett, profin kivitelezett, összehangolt bosszújáról volt igazából szó, hogy a németalföldi felkelés, az angol és algíri kalózok tevékenysége, valamint az oszmán hadak folyamatos nyomása miatt Ibériában egyre jobban gyengülő Habrsburgok Indiákról, a tengeren túli területekről összerabolt és harácsolt nemesfém-készletének nagy része végül londoni, antwerpeni, hamburgi és szaloniki bankokban, kereskedőházakban landolt olyan precíz dinamikával, hogy azt még a doveri sziklák is visszasuttogták.

Az Oszmán birodalom is túl volt már a szulejmáni aranykoron, a történetünk idején uralkodó IV. Mehmed szultán állampuccsot követően került hatalomra, a már-már a birodalom épségére is veszélyes őrült apja helyére ültették őt a janicsárok 6 évesen. Mivel a tényleges kormányzás a padisah kora miatt a nagyanyja majd a szultánanya kezébe került, és gyakorlatilag ott is maradt, a tehetetlen és csalódott szultán inkább a vadászat örömeinek hódolt, ezért kapta az utókortól a Mehmed, a vadász nevet. A Topkapi szeráj női dominanciája azért megoszlott az államügyeket irányító janicsárok, valamint a birodalom ideiglenes újjászületését, reneszánszát is elhozó, albán származású Köprüli nagyvezírek dinasztiája között. Az Ottomán birodalom IV. Mehmed uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését, többek között „a szégyenletes vasvári békének” köszönhetően. Ahogyan azonban a még büszkén álló impérium túlterjeszkedett az actio radius-án, egyből roppant is egy hatalmasat: hiába ölte meg „egy császári udvar által feltüzelt vadkan” Zrínyi Miklóst, a Habsburgok és az Oszmánok közötti újabb dinasztikus háború immár elkerülhetetlennek tűnt. Ám Kara Musztafa nagyvezír félelmetes hadainak sikerre már nem, csak egy látványos erődemonstrációra futotta Bécset ostromolva, amibe nem csak a kudarc miatt selyemzsinórt kapott nagyvezír, vagy Thököly Imre, az akkor éppen négy részre szakadt Magyarhon „késmárki királya”, de maga az uralkodó is belebuktak.

A világkereskedelemben és Európa, majd a világ gazdaságtörténeti fejlődésében végbement döntő átalakulás Németalföld függetlenségüket kivívó területei, a ma Hollandiának hívott Egyesült Tartományok aranykorát, Golden Eeuw-ját hozta el Rembrandt és Vermeer festészetével, Huygens és Leeuwenhoek tudományos munkásságával, a Holland Kelet-indiai Társaság és az Aszterdami bank megalakulásával, humanista filozófiával és vallási toleranciával többek között. Az akkoriban régensek irányítása alatt álló Hollandia Európában eléggé egyedülállóan köztársaságként működött, és nem csak a kontinensen folyó, de a világkereskedelmet is dominálta egy időben: a legyengült, spanyol szorításban agonizáló, majd becsődölt Portugália egykori gyarmatain hamar a hollandus protestáns etika lett az új úr Észak-Brazíliától Ceylonig és a nagy maláj szigetekig, de az utrechti unióból kinövő, új nagyhatalom még a Japánnal való kereskedelem monopóliumát is megszerezte, hogy egészen a XIX. század közepéig Japán nyugati kapuja legyen. A kihívásra természetesen válasz is érkezett az I. Erzsébet uralkodása óta egyre magasabbra kacsingató, majd a polgárháború és vallási ellentétek véres káoszába is fulladó Angliától, ahol a Commonwealth és Cromwell lordprotetcor alatt még hajózási törvényt is hoztak a hollandok, a tenger fuvarosai ellen, majd több háború is kitört a két ország között. A polgárháború alatt kivégzett I. Károly király fia, a későbbi II. Károly azonban pont holland területeken kapott menedéket, ott is tette a későbbi restauráció előfeltételének számító ígéreteit és nyilatkozatát Bredában, majd Hágából indult Doveren át útra az angol trón felé, hogy a nagy amnesztia mellett a királygyilkosokat felakasztassa és/vagy felnégyeltesse, és az eltemetett királygyilkosokat, mint Cromwell és Bradshaw pedig exhumáltassa és posztumusz lefejeztesse.

Francia területeken a leghosszabb ideig uralkodó Napkirály, XIV. Lajos a francia nemeseket Versailles aranyketrecébe zárta, majd vívott ki magának ideiglenes hegemóniát az európai kontinensen, Oroszország immáron kezd magára találni és szép lassan nyugat felé nyitni a hosszú mongol rabiga, valamint a Rettegett Iván halálát követő zavaros idők után, a lengyel-litván unió még erősen tartja a helyét a nagyhatalmak versenyében, Bécset pedig Sobieski János királyuk szabadítja fel a török ostrom alól, a vesztfáliai békében több mint 300 részre szabdalt német területek egyelőre agonizálnak, hogy aztán egy birodalmon kívüli, periférikus királyságban és befolyási övezetben találjanak erőforrást és szellemiséget a talpra álláshoz, majd idővel az egyesüléshez. Kínában pedig hatalomra került az utolsó, mandzsunak is nevezett császári dinasztia, míg a másik ázsiai óriás, India nagy részén a büszke Mogul birodalom terebélyesedett a mai Afganisztántól Pakisztánon át a Dekkán-fennsíkig.

„Édesapám pedig a szokásosnál korábban kelt föl, hogy még a szelet kenyér levágása, az eszéki híd fölégetése és az Agrobank vezetői elleni büntetőeljárás megindítása előtt elugorjék át Pozsonyba, az országgyűlés színhelyére, az új, készülő Magyarország kohójába, a szeretőjéhez. Ám a fürdőszobában mintegy véletlenül, mert annak pisilnie kellett, összefutott édesanyámmal, aki ott helyben, félálomban, a vécédeklin térdelve magáévá tette édesapámat.” – Mihran Malikian elégedetten és kicsit megkönnyebbülve állt fel a billentyűzet mögül, nyújtózkodva, ásítozva, átkötő kapcsokat keresve a mozaikos áltörténelmi regény már kész darabkái között. Malikian aztán különféle online és nyomtatott felnőtt tartalmakban merült el, hogy inspirációkat keressen a készülőben levő szöveg egy erotikus fejezetéhez, amikor a hónap XL sztárjaként beharangozott ebony MILF, Lady Africa képeinél le- és megmeredve sejtelmes hangokat kezdett hallani:

Na mi van nagyfiú, elvitte a cica a nyelvedet, vagy csak ciczni akarsz? hiányzik már az ördögcsecs, hogy ördögi ötleteket szlopáljál belőle, feltekered a fűtést, csak hogy kibuggyanjanak Schmidtné mellei, hogy aztán rájuk borulva tegyél nagy vallomást tánc közben? na mi van nagyfiú, bejön, amit látsz, játszadoznál velük, simogatnád, gyúrnád, harapdálnád őket, hogy akár közöttü fulladj meg? na tessék, még egy regény, Balzac után szabadon, mi? na gyere akkor, ne tétovázz, bújj közéjük, fúrd a fejed a paradicsomba, mert tudom ám, hogy az ábrahámi vallások által kínált mennyországot te hol unalmasnak, hol sterilnek, hol szomorúnak, hol papoknak valónak tartod, gyere és sírj a csöcseimen, és megnyitom neked a valódi, érzéki paradicsom kapuit a lábaim között, gyere és szopikáld a cicijeimet te kis anyakomplexusos alkotó, cicizzél csak, kényeztesd Mama Yaga regényben megírt melleit, mert én vagyok Anyapók, akiről olvastál, és nem győztél visszalapozni Oda, ahol feltárulok, igen, ott szívtad volna velem a bitang erős holland füvet a párizsi szálloda erkélyén, hogy aztán a melegágyamba rántsalak és alávesselek asszonyi vágyaimnak, te kis szubmisszív, perverz dög, gyere nagyfiú, ne tétovázz, majd én megszabadítalak a szakállas vénemberek többezer éves, kőbe vésett frusztrációitól, gyere és hagyatkozz rám, engedd el magad, és bízd a többit Mama Yagára, gyere és tömd be mézédes, forró és lucskos barlangomat, gyere, kóstolj belém, én pedig megismertetlek mélyebb, valódi önmagaddal, gyere, ne tétovázz, én leszek a vágyaid és álmaid királynője, anyád, császárnőd és istened leszek, trónolok majd azon a nagy szádon jó hosszat, de nem fojtalak meg, ha rendesen kitakarítod a  fétisként imádandó testem bejáratait, gyere és engedd el magad, szolgálj nekem, add át magad nekem, élvezz végre, oda rá, add át nekem legtitkosabb, legféltettebb, legperverzebb vágyaidat és én kiszabaítalak önmagad börtönéből, gyere, majd magamévá teszlek téged én, hogy ne görcsölj, ne agyalj, engedd el azt a sok hipokrita faszt, gyere velem a vágyak és az ösztönök birodalmába, add át nekem félelmeidet is, hogy új erőre kapj, hogy egymást hergelve és inspirálva birkózzunk meztelenül a melegágyamban, míg együtt el nem égünk!

Mihran Malikian egyszerre fagyott le, és érzett olyan fokú izgató és zaklató bizsergést az agyában, mint amikor az LSD és az ecstasy candy flip-nek hívott kombinációban állnak össze, elkezdett folyni, úgy bizsergett az agya, mintha angyalokkal szeretkezne, vagy orgiasztikusan hódolna újonnan felfedezett istennőjének. Ezt a nem mindennapi, semmihez sem fogható tapasztalatot egyszerűen képtelen volt megtartani magának, illetve némi valóság-kontrollra is szüksége volt, így zavartan és hevesen verő szívvel átkopogott Ismail Vartabed szobájába.