Garaczi László: Üdvhadsereg

(laudáció Antal Boldizsár: Avatás című művéhez)

https://fedelnelkul.hu/alkoto/antal-boldizsar/

Munkásszálló a nyolckerben, B. nevű hősünk, aki alighanem azonosítható a novella írójával, a városrészt mahallénak hívja, ne felejtsem el kiguglizni. A nyolcker a dzsentrifikáló tendenciák ellenére még mindig a város érdes része, itt ébred B., álmatlanságtól gyötörve, megismerjük nehéz életkörülményeit és egy régebbi keserves nap történetét. Éhes, nincs pénze, a lakhatását meg kellene oldania, ez volt annak a bizonyos napnak a feladata, ahogy a mainak is. Megtudjuk, hogy néhány éve muszlim hitre tért, ami abból a szempontból fontos, hogy elsősorban vallási közösségektől remélhet segítséget, de muszlim vonalon kimerültek a lehetőségei, és Allah nem biztos, hogy jó szemmel nézné, ha keresztény szervezetekhez fordulna. Ráadásul ezek többnyire olyan elesettekre „vadásznak”, akik számára nincs visszaút, könnyen „besorozhatók” a hívők közé, és még csekély bevételeik egy részéről is le kell mondaniuk.

     Az egyre kafkaibbá váló történet szerint hősünk azon a bizonyos napon eljut egy ilyen helyre, ahol a közösség új tagjának beavató szertartása folyik: „kiderült, hogy az őt diszkréten megcápázó férfi fogja tartani az istentiszteletet, meg hogy a másik, még nálánál is öregebb, ijesztő arcú férfinak lesz a katonai avatása. Te jóisten, mibe keveredtem, mormogta magában B." A rítus öntömjénező, álságos, vakhitet sugárzó és elváró atmoszférája rémülettel tölti el, anélkül, hogy segítséget kérne, kimenekül  a fojtogató közegből, az esetnek még az emlékét is próbálja elfelejteni, egészen addig, amíg ezen az újabb reménytelen reggelen eszébe nem villan.     

 Fotó: Noel S. OszvaldA szöveg végére érve nyilvánvaló, hogy a szerző kivételes nyelvi erővel rendelkezik, ábrázolt világa hiteles, egyedi hangjában a választékos irodalmi nyelv jó arányban keveredik a lendületes, laza szlenggel (mahallé, lekermizi, megcápáz stb.). Ha önéletrajzinak tekintem, kulcsnovellának a „kulcsingert” kereső B. történetét, szorongató élmény egy tehetséges kollégát ebben a nehéz szociális helyzetben látni.    Valamiért azt hisszük, vagy talán inkább abban reménykedünk, hogy aki árnyaltan képes reflektálni a helyzetére, annak több az esélye problémái megoldására, akinek „jó a dumája”, a „beszélőkéje”, könnyebben eligazodik az élet útvesztőiben, kivágja magát a nehéz helyzetekből, ám közben pontosan tudjuk, hogy ez nem feltétlenül igaz. A nyelvi műveltség, a kibeszélés képessége, az önvizsgálat bátorsága, egyáltalán az aktív művészeti alkotó munka nem mindig garancia a sikeres életre, a végzetet sokszor nem lehet kijátszani. Kívánom a szöveg írójának, hogy ne legyen „elátkozott költő”, tartozzon inkább a szerencsések közé, akiknek segít az írás, ami akár megváltást is jelenthet.

A guglizás eredménye pedig az, hogy a mahallah arab szó, jelentése: kerület, negyed. A lekermiz alapja a KERMI betűszó, a fogyasztási cikkek vizsgálatát végző Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet rövidítése, jelentése ellenőriz, lecsekkol. A megcápáz kifejezéssel meggyűlt a bajom, a böngésző a megacápát erőltette, cápázzon meg téged a megacápa, aztán meg az jött ki, hogy megcápázni annyit tesz, mint valakit hímtaggal fejbe vágni. Az erdélyi szlengszótár szerint a megcápáz román nyelvi hatás, és azt jelenti, hogy átver, csőbe húz, kikészít. De az is lehet, hogy a nyolcker irodalmi kontextusába jobban illik a cápázás mint einstand… Gratulálok a díjhoz, és köszönöm a figyelmet.