Ma van az emléktábla nélküli házak és a forgalmas helyeken „elhagyott” csomagok emléknapja az iraki Erbílben – ezen a napon Szíriában vagy Törökországban tilos bármiféle megemlékezés.

A mai napon ünneplik a poros jasszkifejezések kiklopfolásának emléknapját a Veszprém megyei Kolontáron, amelynek keretében pacalfőző versenyt rendeznek a Bak Egér csárdában.

„Vegyél egy csobolyó gönyézdét és tedd fel lassú tűzre, aztán mikor már a gönyézde csurmót ereszt, akkor mehet bele a pese.” – Jani operátor, az utolsó hansági böszörmény szakácskönyvéből

Abszurd és nehezen magyarázható jelenet tanúi lehettek a Károly körút lakói az elmúlt éjjel: egy szemmel láthatóan feldúlt, zaklatott, zavart tudatállapotú, sima járókelőnek éppen nem mondható, frissen kopaszra borotvált és hosszú szakállat eresztett férfi hirtelen széttépte a mellkasánál az amúgy is viseltes ingét, majd hanyatt vágódott a járdán és az alábbi mondatot hörögte, ki tudja kinek: “Győztél, vitéz Babócsay László!” – mire az aggódó járokelők mentőket hívtak volna, az ismeretlen ámokfutó alsónadrágra vetkőzött, és eltűnt a bulinegyed sűrűjében.

Fotó: Helena Georgiu

Elég érdekes, elgondolkodtató, és főleg vahabi-szalafi körökben hörgő szemforgatásokkal fogadott elmélettel állt elő Brat Lomex, a Wyoming-i egyetem kultúrtörténésze az Afrika és Latin-Amerika közötti rabszolgakereskedelem történtetét kutatva. Brat Lomex-nek szemet szúrt a spontán, hangalakbeli egyezésnél többnek tűnő összefüggés a wudu és a voodoo, a muszlim rituális bemosakodást és a Haiti fekete mágiát jelölő szavak között. Lomex elmélete szerint a kelet-afrikai rabszolgakereskedelemben egy időben nagy erőkkel részt vevő és érdekelt Ománi Szultanátus Karib tenger felé is haladó hajóin egyes rabszolgák a túlélés és a jobb életkörülmények miatt áttértek az iszlámra, illetve ha a hajón járvány tört ki, az erősebb, értékesebbnek tűnő rabszolgákat is, ha nem is naponta ötször, de wuduztatták, higiéniai okokból. A szállító hajó partot ért, aztán az ebben érintett utasainak és leszármazottaiknak a wudu szóról a kényszerű túlélés, és a napkelte előtti hideg vízes mosakodás maradt a történelmileg terhelt emlékezetében, így ennek kompenzálásaképpen, immár Haitin, de egyéb kisebb karibi szigeteken is kifejlesztették a voodoo-t, vagyis az ellen-wudut, főleg haram, az iszlám vallásban tilalmas elemekből összegyúrva. Egy bizonyos körökben nagy tiszteletnek örvendő, radikális nézeteiről ismert sejk meg is üzente az amerikai történésznek, hogy az a szerencséje, hogy nem muszlim, mert olyan fatvát mondanának rá, hogy azon még Salman Rushdie is megrökönyödne….

Megtalálták az utolsó magyart szegedi kultúrantropológus PhD-hallgatók a namíbiai Windhoek-ben:

Zetelaky Kálmán nyugalmazott vezérkari őrnagy 1956. október 26-án hagyta el Magyarországot, miután a Budapesten történtek hatására a tanyája szomszédságában levő járási székhelyen a felhergelt csőcselék lincselni kezdte a helyi zsidó lakosokat. Zetelaky visszaemlékezései szerint az is a távozása mellett szólt, hogy a Fővárosból érkező kósza mendemondák szerint sokan egykori nyilas keretlegényeket és közveszélyes bűnözőket is látni véltek a rádió épületénél összecsődült tömegben. Zetelaky Hajdúvágás érintésével hagyta el az országot, amellyel szinte minden létező kapcsolatot megszakított az emlékbe megőrzött Márai kötetek, erdélyi memoárok és a Vörösmarty összest leszámítva.

Alternatív színházterápiás előadást tartottak a keszüi rahabilitációs intézet lakói hozzátartozóknak, érintetteknek és érdeklődőknek az uránvárosi színházban. A „rehab” lakói Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából című elbeszélését dolgozták fel kísérletien úttörő módszerekkel. A meglepően színvonalas előadást egy, a látottakkal túlzottan azonosuló, traumái feldolgozásában elmaradt hozzátartozó bekiabálása zavarta meg: „Akkor bezzeg nem voltál ennyire szofisztikált bazmeg, amikor lekastáztál meg zaklattál minket, meg ki kellett vakarni a g@ciből!!! Remélem nem csak majomkodtok odabenn, hanem megkapod, ami neked jár!” – A zaklatott hozzátartozót végül a rehabilitációs intézet segítő munkatársai vezették ki a nézőtérről.

Indulatos, explicit, de kabaréba is illő jelenetnek lehettek tanúi a Szigligeti Színház színész-büféjében tartózkodók. A helyi társulat egyik fiatal, szép reményű tagja önhibáján kívül jócskán megváratta az előadás Jászai- és Kossuth-díjas vendégművészét. A fiatal kolléga az alábbi kifogással próbált mentegetőzni: „Elnézést és legnagyobb tiszteletem Művész Úr, hogy így megvárakoztattam, de időzavarba kerültem....” „Időzavarbaaaa? Az apád került időzavarba bazmeg, amikor az anyádban felejtette a f@szát!”

Napi pozitív idézeteink, gnómáink life coach-oknak:

„Aquilea non captat muskátli!"

László Kenyér, szintó származású pantomimművész

Kifut a pópa, amint rothadok,

Imrévé szednek néma szótagok,

Az őszi esték veleje leszek,

Hogy lincselhessenek az öregek.

(Kukás Lyani „Scardanelli”, borherline-szindrómás fűzfapoéta a csoportterápián)

Az ő neve immár Bogdan Hmel,

Kinek oly kedves minden női mell,

Mert dajkája őt nem szoptathatta,

Lánctalpas bölcsőből elraboltatta.

(gyerekdal-töredék egy kárpátaljai stetl-ből)

„Lövés is lesz!”

(Karesz bá a közvélemény-kutatóknak 2008 körül)