Rácsok, egyre csak rácsok, mindenhol azok a rohadt rácsok, meg az a kibírhatatlanul orrfacsaró, összetéveszthetetlen szag, a börtön szaga, amiről addig csak olvasott, meg hallott a Kőhidán tanító kollégáitól, vagy a fegyőr tanítványaitól az esti iskolában. Ha azonban nem a rácsokra tévedt a riadt, sarokba szorított tekintete, akkor vagy azt látta, hogy a zárka másik végében árnyékbokszolnak a bedobizott zárkatársai, vagy ellenkező irányban a góré csikkel eteti és sanyargatja azt a szemetet...

B. verítékben ázva, üvöltve riadt fel legújabb visszatérő rémálmából. A legutolsó újrakezdést megelőző széthullást, önfelszámoló kamikaze-üzemmódot ugyanis többek között az az ismétlődő rémálom jelezte előre, hogy B. újra ...

Törökország már az első, bár nagyon klasszikusan turistás, javarészt inkább másod- és harmadosztályú úti célok mentén haladó, last minute-foglalt körúton való találkozásunkkor is magával ragadott, ahol azért néha-néha villantott is leendő, bőséges erőtartalékaiból, mint az első mecsetlátogatásunk az útitárs barátaimmal, amiből igazi spirituális és maladyipe-élmény lett:

Éppen, az idegenvezetős program szabadidejében, valahol császkáltunk Manavgat utcáin, nota bene, pár sört is megittunk (akkor még nem volt ott olyan „káfir-különadós”, szemet szúróan drága az alkohol, meg hát a sört azt helyben főzik), aztán valaki felvetette, hogy menjünk már be egy mecsetbe, csak úgy körülnézni, itt úgyse koncolnak fel miatta – ...

Albántorta Európa legfiatalabb országának, ahol a kontinens egyik legrégibb, rómaiak előtti népcsoportja lakik.

Szeretem a kis és különleges népeket, mint mondjuk az albán, vagy a csecsen, mert empatikus tudok lenni történelmük tragikus sorsfordulóival, hányattatásaikkal, vagy azzal is, amikor ilyen-olyan megfontolásból, a sors sokszor még most is kiszámíthatatlan szeszélyéből és a történelem közösbe bepörgetett orfelinjeinek vagy nagy szériáinak köszönhetően rájuk fordul a nagyvilág figyelme.

(Igen, volt olyan őrület határán táncoló kiritikus időszakom, amikor kopPÁR KÖLdüs-ként a Nagyváros ki nem mond(hat)ott határokra oszott zónáiban bolyongva, kínomban már a saját tébolyult fejemet tettem fel az utolsó golyóra - igaza ...

„Írjál Bach! Írjál még! Okvetlenül. Különben széttépnek az ördögeid. ”
(Guzel Jahnina: A Volga gyermekei)

Mivel a kocsmai félkarú rablók kollektív betiltása, majd az olcsó italboltként is funkcionáló trafikfajták gombamód elszaporodása, végül, mintegy kegyelemdöfésként a COVID-lockdown eltakarították ki tudja kinek az útjából a békebeli szocpresszókat, talponállókat és „köpködőket”, egy rövidebb sorozatban igyekszem szűkebb pátriám egykor hírhedt, azóta már elsüllyedt kocsmáiról és már veszélyeztetett állatfajnak számító vendégeiről, sőt kocsmabútor-darabjairól is megemlékezni.
A Kisfröccs nem tartozott azok közé a legendás, békeidőbeli, majd gengszter/módszerváltást is túlélt, profilváltással tovább ...

„Édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.”

Róma, vagy ahogy lakói a városok közül egyedüliként hívták, az urbs alapítása után majd’ 2500 évvel nagy változások és hatalmi átrendeződések zajlottak az egész világon, de a Duna medencéjében is, ami döntő hozadékú harcoknak nézett elébe, mert I. Lipót, a teveszájúnak gúnyolt Habsburg császár ...

Photo by: Mo Yi

Cholnoky Viktornak, a monarchiás századfordulónk már-már elfeledett kismester-írójának volt egy nagyon találó gondolata, sajátos megfigyelése, mely szerint, ha egy város lelkét, lüktetését, valódi arcait kívánjuk megfigyelni, megragadni, akkor ennek a legjobb terepe bizony a piac. Így hát ha már piac és főváros, akkor a mahalle, a velünk élő legendák és rablómesék földje kívánkozik ide, valamint a Kőbányai úti, vagy a népnyelv által csak szimplán kínaiként emlegetett, híres-hírhedt piaca.

Már maga a piac környéke is érdekes, eleve a mahalle és Kőbánya sok helyütt nem limes/bortherline, hanem frontierland típusú, kényelmesen elnyúló határán terpeszkedik, ami persze a piaci forgatag szociológiai ...

I.

Miután Joszip Broz Titót 1980-ban eltemették, hamar szájra kapott a mondás, hogy a marsallal Jugoszlávia sikeres vezetésének és egyben tartásának a receptje is sírba szállt (Ahogy ezt Emir Kusturica Underground-jának, filmvászonra vitt balkáni Guernicá-jának történelmi felvezetője is sugallja többek között).
A helyi szinteken beerjedt majd megerősödött nacionalista mozgalmak, a különböző gazdasági ellentétek egy brutális és véres átmenet után újra a kisállamiság, az acsarkodó, 2000-es évek végéig húzódó feldarabolódás kaotikus periódusába lökték a Nyugat-Balkánt a viszonylag békés, prosperáló, föderatív, vagy a korábbiakban „birodalmi” / regionális hatalmi periódusból.

Az egységes, (bizánci, oszmán, jugoszláv) ...