I.

Fotók: Andrei AG litván fotóművész

Őszintén szólva elég régen halogatom ezt az írásomat, pedig régi adósságomról van szó, főleg önmagammal szemben. Mikor letett a gép a bécsi reptéren a kínkeserves, túlóvatoskodott kanunasi indulás és a rigai átszállás után, a hatalmas megkönnyebbülés mellett már akkor, bő tíz éve azt éreztem, hogy ennek az utolsó, balti keleti portyámnak a nagyon vegyes, nagyon szélsőséges és nagyon mély emlékét meg kellene írni. Aztán, ahogyan ilyen esetekben lenni szokott, én is beledermedtem a témába: szavakat is, nem hogy mondatokat nagyon nehéz, vagy képtelenség volt találni mindahhoz, amit az alatt a 10 nap alatt átéltem. Áthúzott soraimat, papírgalacsin formájában a sarokban landolt ...

Ismail Vartabed a mahalle kapujának, checkpoint Charlie-jának számító Rodostó téri találkája előtt még gyorsan átfutotta a Taksony vármegyei Néplap híreit, melyekből kiderült, hogy abban az évben az eindhoveni Philips gyár kórusa nyerte az Überallesbadeni danokversenyt, valamint hogy megtalálták az utolsó magyart szegedi kultúrantropológus PhD-hallgatók a namíbiai Windhoek-ben: Zetelaky Kálmán nyugalmazott vezérkari őrnagy 1956. október 26-án hagyta el Magyarországot, miután a Budapesten történtek hatására a tanyája szomszédságában levő járási székhelyen a felhergelt csőcselék lincselni kezdte a helyi zsidó lakosokat. Zetelaky visszaemlékezései szerint az is a távozása mellett szólt, hogy a Fővárosból érkező kósza mendemondák ...

Sokszínű és izgatottan, néhol már fegyelmezetlenül várakozó tömeg verődött össze azon a késő nyári délutánon a Bástya mozi előtt, ugyanis aznap volt Gaetano Zaccheroni, a sienai származású rendező La fetishista című, nagy vihart kavart botrányfilmjének a bemutatója. A film főleg egyházi körökben verte ki a biztosítékot, a filmkritikusok pedig Peter Greenaway megosztóbb jellegű alkotói filmjeinek a hatását hangsúlyozták nála (Párnakönyv, 8 és fél nő), vagy vélték az inspiráló háttérben felfedezni többek között, az olasz rendőrség pedig már Zaccheroni védelem alá helyezését is fontolgatta.

A Bástya mozi még azokban a napokban is büszkén hírdette a bejárata fölötti feliraton, számos magasabb ingerküszöbű ...

B. izgatottan és türelmetlenül botorkált akkori ideiglenes lakóhelye környékén, míg a várva-várt SMS a bankjától végre meg nem érkezett, egy SMS a jóváírásról, aminek a nagy részét B. már a pénz kézbevétele előtt el is költötte. Megvolt a helye bizony minden forintnak vagy dollárnak az Amazonos vásárláshoz, sőt B. -t annyira elkapta a hév az online BDSM iránt akkoriban, hogy a várt jóváírásnak a kétszeresét is simán elverte volna, nem feledve B-listázott és a történelmi süllyesztőbe eresztett dzsentri ősei átkos emlékét, hozadékát.

Fotó modell: Ezada Sinn (Bukarest)

B. akkoriban kezdett túllendülni a nyár eleji már-már ijesztő holtpontján. Először a munka és a munkájában való fejlődéssel kecsegtető távlatok ...

B. végre izgatottan, reménykedve ébredt egy már kevésbé nyomasztó és felőrlő napra, főleg azokhoz a néhol kegyetlen és elviselhetetlen napokhoz képest, amik mögötte álltak és visszaköszöntek a szakállában egyre gyarapodó ősz szálakban, a zavart, megtört, „bocs, hogy élek” tekintetében. Izgatott volt és reménykedő, ha már ott, a Házban, a cigánysor mellett naponta arra programozták, hogy figyelje magát, ismerje fel és ventillálja az érzéseit. Azért is volt így talán, mert a kiképzése, átnevelése, rehabilitációja a Házban már nagyon a vége felé járt, immáron a munkakereső, visszailleszkedő, kiléptető fázisba engedték a segítők, akik néha úgy viselkedtek vele, mint egy BV-s nevelőtiszt, csak hogy érezze erősen ...

Egy különleges és emlékezetes, nagyon boldognak ígérkező május elsejére virradt az ország, beléptünk ugyanis az “ajrópunióba” (ahogyan azt anno H. Gyula bácsi mondta mindig) hét másik Ostblock állam és két mediterrán szigetország társaságában, mert az egykori vasfüggönyön túli nagyok a big boom mellett döntöttek. Az ország nagy része nagyon el akarta hinni, hogy tényleg nyithat majd cukrászdát Bécsben, vagy netán hentesboltot Lyonban, ecetes lével átitatott papírtálcáról tunkolt hurkával is akár. B. inkább cinikusan, várakozóan és kételkedve nézte ezt a nagy ejrópéer felbuzdulást, ő ugyanis nemmel, vagy ha lehetett volna, „még nem”-el szavazott volna, szem előtt tartva nyilván azt a makacs tényt is, hogy a szülővárosa ...

Chajko és B. egymás tenyerébe csaptak, megköttetett a nagy alku, amely mindkettőjük elkövetkezendő heteit-napjait komoly mértékben befolyásolta. Szidi csak zavartan mosolygott a háttérben, hogy most akkor Juan Miguel helyett egy jómódú és hírű család csavargóvá züllött fekete báránya vezeti őt az oltár elé, Vrana, a háziasszony csak bosszankodva és elégedetlenkedve morgott magában, mert szeretett volna a számára egyre terhesebb vendégüktől megszabadulni inkább, Csabika éppen házon kívül volt, Luszi, Szimi és Armando viszont gratuláltak, és boldogan ölelték át őket. No de hogy mit fog szólni ehhez a mámi, meg a Gyémiék szomszédja, aki már egy ideje egyre komolyabban csapta a szelet Szidinek, nos, ezek a kérdések még egyelőre ...